Fogalmak



Az értékbecsléssel és az értékbecslővel szembeni követelmények

Az értékbecsléshez elsősorban is szükség van egy értékbecslőre. Az ingatlanforgalmi értékbecslő ma már egy önálló foglalkozás, szakma képviselője.

Az eszköz (ingatlan) értékelő - a TEGOVOFA definíciója szerint - egy olyan jóhírű személy, aki:

  • egy elismert oktatási intézményben megfelelő képesítést szerzett, vagy ezzel egyenértékű egyetemi végzettséggel rendelkezik, és
  • megfelelő gyakorlata és szakértelme van az eszközök (ingatlanok) földrajzi helyét és kategóriáját figyelembe vevő értékeléshez.

Az ingatlanforgalmi értékbecslés készítéséhez ma Magyarországon jogszabály előírta tanfolyamot kell elvégezni, és sikeres vizsgát kell tenni. Ezt követően a vizsgázó feljogosítva érezheti magát arra, hogy bármilyen rendeltetésű ingatlan forgalmi értékét megállapítsa.

AZ ERRŐL RENDELKEZŐ JOGSZABÁLYOK:

a 49/1982 (X.7.) MT. rendelet az ingatlanközvetítésről, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 13/1988. (XII.27.) ÉVM. rendelettel,

valamint

a 8/1995. (X.25.) BM. sz. rendelet az ingatlanközvetítői szakképesítés szakmai és vizsgáztatási követelményeiről.

Ezek a jogszabályok meghatározzák azokat a formai és tartalmi követelményeket, amelyek ahhoz szükséges, hogy valaki jogosultan ingatlan értékbecsléseket készíthessem. A vizsga illetve a tanfolyam anyagát 1995-ben jelentősen kibővítették, nehezítették.

Még ma sem szükséges azonban, hogy ingatlan értékbecslő felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezzen, holott a megalapozott ingatlan értékelés olyan széleskörű ismereteket igényel a készítőjétől, amely nem egy tudományterületről, szakmából szedhető össze.

A tanfolyami képzés végén műszaki, jogi, közgazdasági ismeretek elsajátításáról, valamint az ingatlanközvetítés gyakorlata és technikai ismeretek témakörből kell számot adnia a leendő közvetítőnek és értékbecslőnek.

Mint minden szakmában, itt is jelentős szerepe van az elméleti tudáson túl, a szakmai tapasztalatoknak. Az értékbecslőnek az ingatlan műszaki jellemzői is figyelembe kell vennie a becslés során, ráadásul az esetek döntő többségében úgy, hogy azokból számosat egyáltalán nem lát.

Az ingatlanszerkezetek jelentős része ugyanis takart, mint pl. az alapok, falazatok, födémek (vakolattal, egyéb burkolatokkal), emiatt viszonylag sok a bizonytalansági tényező, műszaki állapotot illetően.

Elvileg lehetséges a feltárásos, roncsolásos, műszeres vizsgálattal járó érték megállapítás is, de az esetek döntő többségében erre nincs igény, lehetőség és anyagi fedezet.

Az esetek túlnyomó részében az ilyen mélységű vizsgálatra nincs is szükség, a szemmel látható állapot elegendő információt ad a műszaki állapot becsléséhez.

A becslőnek a műszaki állapoton túl fel kell mérnie az ingatlan jogi állapotát, jogi környezetét is. Ez az ingatlan esetében összehasonlíthatatlanul bonyolultabb lehet, mint bármilyen más forgalomképes eszköz esetében.

Éppen az ingatlan, mint vagyontárgy jelentőségét mutatja, hogy több jogi tény tapad hozzá, mint bármilyen más dologhoz. Ezek a tények döntően megjelennek az ingatlan-nyilvántartásban, vagy bejegyzett végleges formában, vagy csupán széljegyként. Gyakori az olyan helyzet, amikor csupán az ingatlan tulajdonjogának, valamint tehermentességének megállapítása, ellenőrzése órákat, vagy éppen napokat vehet igénybe.

A becslőnek értenie kell a műszaki jellemzők felismeréséhez és annak értékeléséhez, nem kevésbé fontos a jogi jellemzők felismerése és értékelése. Adott esetben a jogi akadályok, körülmények miatt a műszakilag értékes ingatlan forgalmi értéke közel kerülhet a nullához is.

A jogi környezet ráadásul az ingatlan esetében nem ér véget az ingatlan-nyilvántartással, hiszen vannak egyéb jogi körülmények, amelyek nincsenek abba bejegyezve, de a forgalmi értéket jelentősen befolyásolják. Ilyen például a bérlet egy adott ingatlanon, de ilyen az ingatlan lehetséges felhasználási módjait előíró szabályozás a területre vonatkozó ÁRT, RRT, építési előírások stb. A megalapozott becslés e körülmények feltérképezését és ismeretét is feltételezi.

Kiemelten fontos ez például a pénzintézetek számára, hogy a jogi tényeket az ingatlan fedezetül való befogadása, fedezeti értékének meghatározása során megfelelő módon kezelje, azoknak a  forgalmi értékre és ezen felül a pénzintézet számára fontos fedezeti értékre való hatásait számszerűsíteni tudja. Ebben a munkában a pénzintézet fontos partnere az ingatlan értékbecslő.

Az ingatlanok forgalmi értékére esetenként jelentős befolyást gyakorol, hogy az ingatlan jövedelemtermelő eszköz is, annak különböző módon való használata során eltérő mértékű jövedelem keletkezik. Ugyanazon ingatlan többcélú hasznosítási lehetőségére példa egy földszintes, utcafrontra néző belvárosi, sétáló. bevásárló utcában lévő lakás. Ezt az ingatlant lehet lakásként használni, de lehet belőle viszonylag kis ráfordítással üzletet is kialakítani.

A vevő használhatja a megvásárolt ingatlant lakásként is, azonban az eladó minden valószínűség szerint az eladási ár  kialakítása során be fogja számítani az üzletkénti használat lehetőségét. Itt jutottunk arra a következtetésre, hogy az ingatlan értékbecslőnek bizonyos fokig közgazdásznak is lennie kell, hiszen az ingatlan hozamát is számolnia kell a forgalmi érték meghatározása során.

A jó értékbecslőnek néha még a "jövőbe is látnia" kell, hiszen az értékbecslésben meghatározott pénzösszeg mindig összekapcsolódik egy időponttal, amikor a megjelölt összeg az ingatlanpiacon nagy valószínűséggel elérhető a becsült ingatlanért.

A becslés időbeli hatálya nem lehet végtelen, mert a becslő által az anyaga összeállításakor előre nem látható körülmények annak érvényességét, a forgalmi értéket jelentősen módosíthatják. Az ingatlan értékbecslő azonban kijelenheti, hogy a becslése nagy valószínűséggel mennyi ideig érvényes, hiszen különösen a pénzintézetek a hiteleket általában hosszabb időszakra adják, ezért elvárják, hogy a fedezet a hitel teljes futamideje alatt megfelelő garanciát biztosítson a visszafizetésre.

Ez az értékelés már nem csupán az érték egy adott időpontban való meghatározása, hanem annak időfolyamba való elhelyezése és a várható hatások feltérképezése azaz a ingatlan fedezeti értékének meghatározása.

Az ingatlan értékbecslés soha nem lehet annyira egzakt, mint például egy gépjármű forgalmi értékének a meghatározása. Az ingatlan értékbecslő szubjektivitása minden esetben valamelyest alakítja a forgalmi értéket.

Ennek pontosan az a sokszínűség, rengeteg befolyásoló külső körülmény az oka, ezeknek az eltérő súlyozása becslőnként eltérő eredményre vezethet. Egy ingatlanról egyidőben készült három önállóan és korrekt módon elkészített becslésben megadott forgalmi érték egy 10-20 %-os sávban szóródik, akkor a felhasználó az értékbecslések szakmai megalapozottságában nem kételkedhet.

A tapasztalatok alapján ez lehet az a tartomány, amelyen belül a nem extrém ingatlanok esetében a gyakorlott értékbecslők a forgalmi értéket elhelyezik.

A pénzintézetek és a becslő szempontjából komoly jelentősége van annak, hogy az egyes becslési módszereket a bank és a becslő egyformán ismerje és értelmezze. Ugyanaz a szám a banknak mást jelent, ha becslő ingatlanforgalmi (piaci) értéket, vagy éppen újraelőállítási értéket állapított meg.

A számszerű értékeken túl a fedezeti érték azt is mutatja, hogy a pénzintézet adott ingatlan forgalomképességét, eladhatóságát becsülve milyen mértékben hajlandó önállóan elfogadni kölcsön fedezetéül.  A bank az ingatlan fedezeti értékének meghatározásakor figyelembe veszi, hogy az ingatlan mennyire piacképes, és elsősorban az érdekli, hogy az értékbecslésben megjelölt összegért az ott leírt ingatlant el lehet-e adni, vagy sem.

Hiába készül egy gyönyörű értékbecslés adott ingatlanról, felhasználva a könyvi nyilvántartási értéket, figyelembe véve az amortizációt, gondosan kiszámolva a nettó újraelőállítási költséget, hiába veszi figyelembe a becslés az amerikai értékelési elveket, ha a piac mindezzel nem hajlandó törődni.

A piac (a vevő) a lehető legkevesebbet kívánja fizetni az ingatlanért, s ha a piac nem valódi piac, akkor akaratát nagy valószínűséggel érvényesíteni is tudja.